Phaëton   Sík Sándor

Fekszem a földön a fiatal fűben, a nap sugarán.
     Síma az ég.
     Nyári nap, déli nap
     Tűzszeme ég.
Ömlik a lángja hevítve, tüzelve, lobogva le rám.
     Húnyt szememen át nevet az ég.
     Fényről, napról,
     Égő sugarakról
     Ió Paian!
     Szállnak a szélben ősi mesék.

Hunyt szemem issza a fényt és tárt szívem issza a lángot.
     Nap fia én!
     Szállok apám, istenapám
     Tűzszekerén.
Messze alattam a föld. Kezeimben tűzeke. Szántok.
     Lángba borul körülöttem az ég.
     Tűzről, lángról,
     Nagy tűzi csudákról
     Ió Paian!
     Égnek a szívben ősi mesék.

 

   

   

 

 Sík Sándor: A fehér koszorúk titka

Soha-soha még ilyen éjszakát!
A tele-hold fönnjár az égen.
Fehéren,
Ezüstfehéren,
Némafehéren hinti sugarát.

Soha-soha még ilyen éjszakát!

Harmatos füvön, holdas úton,
Mi hárman,
Hulló sugárban, fehér sugárban,
Fehér ruhában, szótalan,
Én és az öcsém és a húgom,
Mi megyünk, a harmatos úton,
Holdas füvön, hallgató réten át.

Soha-soha még ilyen éjszakát!

Most másként látom az egész világot.
Most látok.
Jaj, tudjátok: az élet ez az út,
Amit most járunk, kéz a kézbe, hárman,
Fényben, fehérben, hűvös holdsugárban,
Sugárban, amely hallgat és hazug.
Most látok.
Jaj, testvérek, most mindent látok:
A fejünkön fehér fénykoszorút,
Hűs holdsugárból sápadt koronát.

Soha-soha még ilyen éjszakát!

Megfogta szemem a látó-igézet.
És nézek,
Csak egyre nézek, némulva nézek.
És most mindent, minden titkot megérzek.
Tudom: az egyik koszorú az élet.
És most sírok, és mind, mind kitalálom:
A másik koszorú az álom.
És tudom, és a könnyem is megáll:
A harmadik koszorú a halál.
Jaj, dobjuk el a hideg koronát!

Soha-soha még ilyen éjszakát!

Most felhők folyják a holdat körül.
Testvérek,
Most eltűnt mind a három.
És most nem tudom: a három közül
Melyik koszorú volt az élet,
És melyik volt az álom,
És nem tudom, melyik volt a halál?

A harmat hull. A hold hallgatva száll.

Hallgatva száll a kékmosolyos égen.
Fehéren,
Ezüstfehéren,
Némafehéren hinti sugarát.

Soha-soha még ilyen éjszakát!

 

 

"Ha megfoghatnék egy szivárványt, megtenném.
Csak Neked, hogy a szépségét megoszthassam Veled.
Azokon a napokon, mikor egyedül érzed magad, építenék egy
hegyet, ami csak a Tiéd lenne.
Egy hely a kikapcsolódásra, egy hely, egyedül lenni.
Ha a gondjaidat a kezemben tarthatnám, a tengerbe dobnám őket.
De ezeket nem vagyok képes megtenni.
Nem tudok hegyet építeni vagy megfogni egy szivárványt.
De engedd, hogy az legyek, amit a legjobban tudok:
Egy társ, barát aki mindig ott van Veled."

 

  

  

 

Én vagyok a szelíd őszi eső

Ne állj zokogva síromnál;
Nem vagyok ott.
Nem alszom.
De ott vagyok az ezer szélben, mi fú.
Én vagyok a gyémánt csillogás a havon.
Én vagyok a napfény az érett gabonán.
Én vagyok a szelíd őszi eső.
Amikor felébreszt a reggeli zsivaj,
Ott vagyok minden hangban veled,
A csendesen köröző madár szavában, de én
vagyok a csillag is, mely rád süt az éjszakában.
Ne állj hát zokogva síromnál;
Nem vagyok ott.
Nem haltam meg.

(Ismeretlen)  

 

      

 

 

Köszönöm a látogatást! További szép napot!